2. Fejezet - 1. Rész ♥

- Hogy érted ezt? -kérdeztem ijedten.
- Liz, világ körüli turnénk lesz és egyszerűen muszáj elmennem. A banda sorsa a tét... Tudom, hogy most látsz két éve először és hogy hiányoztam de... el kell mennem. -hajtotta le a fejét. - De ígérem visszajövök. - szorította meg a kezem.
- Mennyi idő? - suttogtam erőtlenül. Hatalmas csönd állt be. Csak bambultam magam elé és nem tudtam fölfogni, hogyan lehetséges ez az egész. Itt van, de megy el... Akkor miért jött?!
- Egy év. -mondta halkan.
- Egy év?! - kaptam rá a tekintetem és fölhúztam a szemöldököm. Megingatta a fejét és egy mosolyt erőltetett az arcára.
- Megváltoztál. Alig ismertem rád...
- Hát ne is mondd! Szerinted itt feküdnék, ha nem változtam volna? Egy senki vagyok Harry! -csuklott el a hangom. - Egy drogos senki. -csatoltam hozzá.
- Elizabeth! Ne mond ilyeneket basszus! Az én szememben sosem leszel senki! -túrta hátra a szemembe csüngő hajam.
- Szeretlek. -ölelt meg és az arcomra adott egy puszit.
- Áú! Szúr a borostád! -húzódtam el nevetve. Ő is elmosolyodott. Csak néztük egymást. Pont mikor a homokozóban találkoztunk.
- Zavarunk? -lépett be négy idegennek tűnő srác.
- Nem, nem zavartok. -pattant föl Harry. - Srácok, ő itt Elizabeth. Liz, ők itt Zayn, Liam, Niall és Louis. -mutogatott végig rajtuk.
- Sziasztok. -mosolyogtam. Ők is köszöntek, és meg akadt a tekintetem egy magas barnán.
- Liam! Levágattad a fürtjeidet?! -vigyorogtam rá.
- Le. Kell egy kis változás. - mosolygott kedvesen.
- Óh, a kis hősünk már megint szerelmes! -dobta át Zayn a karját Liam vállán.
- Hé, ne piszkáld már! -lökte le a teletetovált kezet a szőke.
- Srácok, elég! -emelte föl kezeit Liam.
- Mi az oka, hogy itt fekszel? -kérdezte az eddig csendes Louis.
- Máj és tüdőbeteg vagyok. -húztam a szám.
- Liam vesebeteg! Összeilletek! -rebegtette a a szempilláját Zayn.
- Állj már le haver! -sétált oda Harold. -Jó hírem van, illetve kettő. -mosolygott.
- Na? -fordult felé mindenki. 
- Nem kell elmennünk csak ősz elején. Ami még négy hónapot jelent. Ééééés a másik, hogy Lizzyt kiengedték a kórházból! -vigyorgott.
- Ne! Ne, ne, ne! Nem hiszem el! -könnyeztem be és örömömben megöleltem mindenkit.
- Akkor, segítetek pakolni? -húztam ki a bőröndöm.

Igen, egy év után most először hagyom el a kórházat hosszabb időre! Annyira hiányzik már a külvilág, az emberek mozgalmassága körülöttem, a laptop és a TV... És még MA láthatom őket. Ez hihetetlen, ráadásul itt lesznek velem a srácok és Harry.

- Te Liz, tartozol valamivel nem gondolod? -kérdezte Harold már a kórház ajtaján kisétálva.
- Mivel is? -lepődtem meg. 
- Egy filmnézéssel és egy pizzával! Méghozzá ma este! -fogta meg a kezem mint az ovisok.
- Ezer örömmel béjbe. -adtam egy cuppanós puszit az arcára.
- Te, a srácok is jöhetnek? -nézett boci szemekkel.
- Jöjjenek. -vontam vállat, mire viszonozta az előbb adott puszit. Csak szúrósabban... 

Beültünk a kocsijába és már ott sem voltunk. Ismerős ház előtt parkolt le. Tudtam, hogy egy ismeretlen kocsi -ami a házunk mellett állt- csak bajt jelenthet.
Az apámat...
Méghozzá a gyerekével és a feleségével. Őket még nem is ismerem, nem is akarom.
Lassan ballagtunk be a házba.
- Caroline? -nézett értetlenül az ismeretlen nőre Harry.
- Apa? -sétáltam oda.
- Liza, ő itt Hope, a lányom. -mutatott be.
- Elizabeth. -nyújtottam a kezem, mire megragadta.
- Ő pedig a feleségem, Caroline Flack. -simította végig a hátát.
- Elizabeth. -mutatkoztam be én is.
- Férjnél vagy?! -kérdezte Harry.
- Figyelj, túl léptem rajtad. Neked is ezt kellene tenned. -sétált el mellőlem az idősebb nő.
- Ti kavartatok?! -húztam föl a szemöldököm, és a tekintetem Harold és Caroline között cikázott.
- Hosszú, lezárt ügy. Hol az a film? -terelte a szót a fürtös. Elvégre, nem bántam... elég kellemetlen volt ez a helyzet.

- Uncsiiii! -szólt a film felénél Louis. Vagyis inkább nyavalygott.
- Oké,oké. Akkor csináljunk mást! -kapcsoltam ki szem forgatva a DVD lejátszómat.
- Mered vagy nem mered? -húzogatta szemöldökét Zayn. - De vetkőzős! -nyújtotta ki a nyelvét.
- Felőlem mehet, én bevállalós vagyok. -nyalta meg a szája szélét Harry.
- Akkor! Kezdek... -szólalt föl Liam. - Harry! Csókold meg Lizzyt!
- MI?! HÜLYE VAGY EMBER, Ő A LEGJOBB BARÁTOM! -sipákolt Hazza. Annyira jól esett hallani, hogy a legjobb barátjának szólít. Egyszerűen... leírhatatlan.
- Akkor kérem a nadrágod.
- Oké cicafiú. -kacsintott rá.
- Fúj! - vágott fintort Liam.
- Louis! -pislogott Harry. - Nyald meg a talpam! -emelte föl a lábát. Lassan nyalta végig a talpát.
- Baszod! Hány hete nem mostál lábat?! -kezdte köpködni Lou a nyálát a szobámban. Mindenki röhögött csak én nem. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz akkor, ha nem jön ki a nyál a szőnyegből...
- Elizabeth! Valami felszikrázott közetek Liammel. Meg mered csókolni? -harapott alsó ajkába.
- Miért ne merném? De nem szikrázott föl semmi, biztosíthatlak róla. -vigyorogtam. Négykézláb odamásztam mellé és megnyaltam alsó ajkam.
Először csak odahajoltam, majd gondolkodás nélkül letámadtam ajkait. De amilyen gyors voltam, olyan lassú is. Nem bírtam ki... olyan jó csókolt és megremegtem mikor végighúzta kezét a karomon. Majd bármennyire is fájt elhúzódtam. 

Feltűnés nélkül másztam vissza a helyemre, és a játék ment tovább. Megjegyzem- egyre durvább feladatokkal... Mikor már mindenki elfáradt a nevetéstől, kidőlt a szőnyegen és úgy aludt el.
Én Zayn ölében, Harry Louist ölelve és Niall meg Liam 69-es pozícióban.